Fontos? Nem tudom... Két embernek biztos. Mindenki más csak elmegy mellette, felveszi a fonalat, vagy teljesen érdektelen marad nem tudni. A történetet teljes valójában más nem ismeri csak az a két ember - fiú és lány, már nem is: férfi és nő.

Érdekes hullámzása az érzelmeknek, a sorsnak, s talán a vágynak is. Sokszor megtalálták egymást, megannyi történet. Sokszor kerülték el egymást. Egyszer régen még a múlt században, egymás mellé is sodorta őket a sors. Valami balszerencse, kishitűség vagy lélekgyengeség folytán azonban elengedték egymás kezét. Talán fiatalok is voltak a boldogsághoz, most egyikük sem találja azt. Azóta egy hiány, feneketlen szakadék tátong, élete egy részét veszítette el akkor ott, régen még a  napfogyatkozás előtt.
Június?… Régen volt, nem tudom.
- Menyjen, én másra vágyom! – Egy pillanat alatt olyan üresség kerekedik a lelkében, mintha egyedül maradt volna az univerzumban. Nem érteti, hisz tegnap még szerették... Egy madár üllt a fán talán gyurgyalag, nem is figyelt rá, most még is társa lett a magányban, "tyipity-lőrinc", mondta, s hirtelen egy ágon ülve kezdték szemlélni a történetet, fentről-kívülről. Talán így kell lenni, iagz most a düh és a mély csalódás uralta a lelkét.
Hiányzott a bujaság, de mégis szerelem az.  Nem az utolsó, de az igazi – ezt akkor ott még nem tudja, de évtized távlatából, megtisztulva, pőre lélekkel látni véli, s tudja. Azóta sem tapasztal ilyet.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.